1.rész
Kopognak. Leszaladtam a lépcsőn de anyu előbb odaért. Egy hatalmas rózsaszín tulipáncsokrot tart a kezében a futárfiú. Meg kell hagyni azért ő is nagyon sármos voltám, nah de amit hozott ;) . Anyu átvette. Kétkedően nézve ezt mondta:
-Neked jött kicsim!- kissé olyan hangon mint aki választ vár ...bepasizott!?
-Itt vagyok. Köszi. Ki küldte nincs mellette levél??- tettem fel magamban is a kérdést vajon ki küdhette??
-Neem...nincs itt semmi...habár...várj csak itt egy aprócska levél olvasd csak el. De ha egy új hódoló akkor feltétlenül tájékoztass! ;) - kacsintott rám egyet és átadta a meglepit.
Honnan tudta hogy a rózsaszín tulipán a kedvencem. És egyáltalán ki küdte!?
Végignéztem a csokron és megállapítottam hogy gyönyörű és elég drága is lehetett de ki szán rám ennyi pénzt?? Vagy 20 szál virág volt benn, egy pink papírba csomagolva szép zöld körítéssel. És egy óriás masni, a közepén egy szivecskével. A szivet kilehetett nyitni. A közepébe kicsit ronda, de aranyos, fiús betűkkel írva ez állt:
-Attól, aki igazán szeret. De te ezt még nem tudhatod. <3!

Hűűű, te jó ég!! Ez ám az igazi. Így szerelmet vallani. Felvittem a szobámba az ajándékot és rádőltem ágymara. Nagyokat sóhajtva elkezdtem gondolkozni, ki lehet ez a titokzatos, romantikus és legfőképpen irántam heves érzelmeket tápláló fiú. Mivel most senki nem volt a láthatáron, sejtésem sincs hogy ki lehetett?? De gondoltam nem firtatom tovább, majd úgyis kiderül, ha valójában akar valamit. Mindenesetre hatalmas meglepetés volt és különösen vidáman indult az amúgy elég unalmasnak igérkező szombat délutánom. Felhívtam Neela-t, a legjobb barátnőmet,  Együttes eszmefutattással talán hamarabb rájövünk a dolog nyitjára. Ő nálam még ezerszer jobban meglepődve állt a helyzet elé. Feltétlen szándékának tartatta kideríteni, ki lehet a titokzatos lovag. Mivel a suliban nem akartuk, hogy nagy dobra verjék a dolgot ki kellett valamit találnunk, hogy ne tudják kirő is beszélünk. Ezért a fiút Tulipe névre kereszteltük el, mivel ilyen virágot kaptam a sráctól. VAgy fél órán keresztül beszéltünk telefonon és még folytattuk volna tovább is ha anya nem állít le minket:
-Melanie mostmár elég lesz, hétfőn úgyis találkoztok az iskolában.
-Jó jó mama, még egy mondat!- feleltem, egy picit felháborodott hangon, de valahol belül tudtam hogy iagaza van. Ezért elköszöntünk Neela-val egymástól és megbeszéltünk egy holnapi találkozót, hogy minél hamarabb elindithassuk a nyomozát.
Nem telt el fél pillanat, hogy a telefont letettem és ismét csengetett valaki...

Folyt.Köv.

2.rész

-Te jó ég!!!! - ajtót nyitottam és legnagyobb meglepetésemre Justin állt az ajtóban. A volt barátom, akivel kb. 1 hónapja nem vagyunk együtt. Azt nem tudom, hogy mért mentünk szét, végülis én szakítottam vele, mert nem ő volt az igazi. Jól meg voltunk és nem is haragban váltunk el. De hogy ő lenne a virágküldő?! Ez nem rá vall. Nem az ő műfaja.
-Ohh Justin...- álltam elé ledöbbent arccal.
-Szia Melanie! Ennyire meglepődtél, hogy itt vagyok.. Nos...ööö...bemehetek??
-Jaj persze gyere csak! - beinvitáltam és megkínáltam egy üdítővel, amit szivesen fogadott. Leültünk a kanapéra és kissé fagyott hangulatban elkezdtünk beszélgetni, vagyis inkább ő mondott nekem valamit:
-Figyelj Melanie. Én valójában azt sem tudom, hogy mit gondoljak, kérlek bocs...
Szavába vágva ezt mondtam neki:
-Nem a te hibád, komolyan. Semmit nem csináltál rosszul én csak... tudod nem volt az igazi. - Fejeztem be mondatomat. Anyu benézett a szobába. Halkan mondott egy "Hajrá kicsimt!"-et és otthagyott minket kettesben.
-Valójában én még nagyonis érzek irántad valamit, sőt nekem most jobban kellesz mint a legelején. Egyszerűen hiányzol. Nem vagyok az a romantikázós típus tudod te is, de neked mindent.
-De Justin! Figyelj rám, ezen még gondolkoznom kell.
- Nah de mennyi idő egy óra egy nap egy hét??- kérdezgetett úgy, mint aki azt várja hogy most azonnal válaszoljak és a válaszom egy "igen" legyen.
-De esetleg... megbeszélhetjük a dolgot.
-Köszönöm, köszönöm köszönöm -megöleltük egymást- És tényleg gondold át a dolgot...Őszintén nem hiányoznak a közös deszkázások, az esések, a hülyülés, az éjszakai séták, a mangós turmix ami a védjegyünkké vált ??- mindketten felnevettünk, Justin tadta nagyon jól hogy mivel tud levenni a lábamról. Felidéztem magamban a régi szép emlékeket. Most, hogy jobban belegondolok tényleg nagyon jól éreztem magam vele.
-Hát akkor... - szólt és elindult lassan az ajtó felé - én most mennék. Majd jelentkezz!
Kissé elpirulva, de bíztatóan válaszoltam:
- Feltétlenül...
Az ajtóban állva kaptam egy puszit tőle az arcomra búcsúzás gyanánt. Kellemes sőt nagyonis jó érzés volt, kifejezetten jó. Aztán elindult, még az utca végéről hátranézett és rám mosolygott, azt remélve talán újra megpróbálhatjuk együtt.
A reggelem teljesen máshogy indult, mint ahogy szokott. Neela már 9 kor megérkezett és kirángatott az ágyból. Jó kis ébresztő mondhatom...
-Nah mi volt mi volt?? Itt járt Justin?? Hallottam, a mamád mesélte... - faggatózott kiváncsian.
-Mama! - szóltam anyunak egy picit mérgesen, de még kómás fejjel. Mért kell beleavatkoznia állandóan a dolgaimba. - Igen itt volt!
-Nah és mi volt mesélj, mond mááár... nem bírom tovább..
Annyit feleltem:
- Mostmár nem kell semmitsem kiderítenünk...a rejtélyes srác Justin volt - és ezután röpke fél órába belesürítettem a tegnapi eseményeket. Neela csak ámult és bámult:
-És most mihez kezdesz?
-Hááát...ha én azt tudnám...


Folyt.Köv

3.rész

Megbeszéltük Neela-val hogy reggel találkozunk a suli előtt. Amikor odaértem leültem egy padra, elég korán volt még. Kicsit várnom kellett rá, de jót tett egy kis friss levegő suli előtt. Kiszellőzetettem picit az agyamat. Megérkezett, és még pár percet ottmaradtunk dumálni. Semmi különös nem került szóba csupán a szokásos témák: öltözék, shopping, meg a többi csajos témák. Elindultunk befelé, mert már jelzőt csengettek. A szekrényemhez érve elbúcsúztunk, az első óráink különböző termekben voltak. Kinyitottam a szekrényem és egy kis papír esett ki belőle. Ez állt rajta:

-Tudod, hogy szeretlek, gondolt át. Csók: Justin- Anyám, ez a legutolsó találkozásunkat tényleg nagyonis komolyan gondolta, ha ilyen célzásokkal akar a neki megfelelő válasz felé terelgetni. Azóta úgy igazán nem is gondolkodtam a dolgon, de azt hiszem most eldöntöttem. Megpróbálhatjuk mégegyszer hátha talán most sikerül. Csak ezt valahogy a tudtára kell majd adnom. De felhívni nem akartam, az túl ciki. Nos, majd még elválik. Beültem biológiára. A szokásos óra, mint mindig most is nagyon unalmas volt, bár érdemes lett volna figyelnem, ha elvégre pszichológusnak készülök. De a koncentrálás ráér később is, elmélkedjünk inkább Justinról. Azt hiszem majd ha rákérdez csak akkor mondom el neki, hogy hogy döntöttem. Gondolataimat a tanárnő felszólítása szakította meg:
-Mrs. Bith meg tudja mondani nekem hol található a test egyensúly központja??
Kérdően néztem körbe az osztályon, de még Neela is olyan bólintással válaszolt mint akinek fogalma sincs.. hát kissé kétségbeesetten :
-Ööö...talán...valahol a fejen??
-Nah de mégis hol?? - meglepődve érzékeltem hogy tényleg a fejen van, de most ugrik a majom a vízbe..vajon hol??
-Hát a fül körül??
-Igen csak bátran ott ott... helyes..
Folytatta kérdéseit az osztály irányába, én viszont megkönnyebülten ültem le helyemre..és hatalmas meglepetésemre ezt annak köszönhettem, hogy jó választ adtam arról, amiről fogalmam sem volt. Ez is csak a szerencse műve. Mostanában elég sokszor mellettem állt. Kicsengettek, összepakoltam cuccaimat és megint a szekrényemhez vettem az irányt. Pakolgattam és még vagy 10 szer elolvastam a levelet Justintól.... Abban a pillanatban valaki hátulról:
-Nah tetszik?? - Ki más lett volna mint Justin, ott állt mögöttem.  Nagyon helyes volt ma is mint általában. Naykában megint a feket gyöngysor és egy zöld, csikos póló, azt nagyon bírom rajta. Azt válaszoltam neki:
-Öööö...persze... te aztán tudod hogy lehet levenni a lábamról.. mostanában elég sok meglepetéssel kedveskedsz nekem... - hangom kicsit elcsuklott talán egypicit el is pirultam.
-Elvégre fél évig a barátod voltam, tanultam rólad egy s mást. És már ismerelek annyira.... hogy ilyeneket tudok....
-Igen
-Mi igen??
-A válaszom igen.
-Miii?? Te jó ég!! Ez most komoly - és hangos ujjongásba kzdett huhú meg iesmi hangokat kiadva és ugrált mint valami ... - anyám Melanie mióta szétváltunk ez a legjobb dolog ami velem történt - felkapott, megforgatott maga körül és a lerakott, kicsit megszédülve nekidőltünk az egyik szekrénynek. A folyosó még üres volt, csak nem rég csengettek ki. Csak mi ketten .. ott olyan közel egymáshoz..felnevettünk aztán találjátok ki mi történt?? Igen megcsókolt. Most is olyan kellemesen arin. Már olvadoztam a parfümétől, ismerős illat.Jó volt újra beletúrni bozontos keszekusza hajába. Hosszan csókolóztunk, amikor páran megjelentek, nagy bánatomra abbahagytuk és mentünk órára.. Majd kiderül mi lesz még ebből..

Folyt.Köv.

4.rész

A sulinak ma a szokásosnál előbb volt vége (szerencsére). Elmaradt a fizikánk, mert a tanár titokzatos kifogások miatt valamiért lelépett a harmadik órában. No mindez persze nem baj, sőt... Justin a suli előtt várt. Kimentem a csapóajtón és odarohantam hozzá. Kaptam egy puszit is, amin a körülöttünk állók igen csak elcsodálkoztak, tudván, hogy nemrég váltunk szét. Ilyen szavakat suttogtak : "Ezek újra együtt?", "Nah ismét összejöttek" és hasonlók. Továbbá egy egy húúúút és ejha-t is kaptunk a meglepődő diákságtól. Nagyon nem akadtunk fenn rajta, inkább lepergett rólunk a dolog. Mivel másnapra elég kevés leckét adtak, ami kivételes eset nálunk, ezért Justin hazakísért. Nem laktam messze a sulitól mindössze negyed órányi séta. De az a negyed óra maga volt vele a csoda. Kéz a kézben sétáltunk el a közbeeső buszmegállók és padok előtt. Élveztük, hogy szinte mindenki csak minket bámult. Amikor hazaértünk, megálltam az ajtóban és:
- Köszönöm a sétát, nagyon jó volt Veled!
-Én köszönöm az igent! - kacagtam egyet fel. Ő nézett kicsit úgy, mint aki kicsit szégyenlős. Már vagy ezer éve várta, hogy újra együtt legyünk.
-Most azt hiszem mennem kell tanulni, sajnos.
Megfogta a fejét és sóhajtott egyet: -Igen nekem se ártana!
-Hát akkor szija, majd még beszélünk.
-Szia... - közelebb hajolt és megcsókolt. Olyan igazi búcsúcsók volt ez, tüzes, de mégis lágyés felettébb aranyos. Átkarolta a derekam és közelebb húzott magához. Még szerencse hogy apuék nincsenek itthon. Jó kis balhé lett volna mondhatom, ha ránk találtnak.
-Nah mostmár menj!
-Akkor szija!.. várj, csak egy perc. Ezt még hadd kérdezzem meg..
-Mondd csak :)
-Nem volna kedved eljönni velem szombaton Chris bulijába, tudod az egyik haverom a Grace gimiből...
-Nos elég sok lecke igérkezik a hétvégére... és anyunak is bekéne segítenem...
-Hát akkor mind1 majd másk...
-De szakítok időt, szivesen elmegyek... - vágtam a szavába.
-Oké, rendben akkor ezt majd még megbeszéljük..akkor mostmár tényleg szija és szeretlek!  - köszönt kicsit elhalkulva.
-Szijja!! - Néztem rá nagyon boci szemekkel, mint aki azt akarja minden porcikájával mondani : "Én is!" De jobb a titokzatosság, inkább csak egy szija. Bementem a lakásba és kiderült hogy anyu sajnos mégis csak itthon volt és mindent hallott és látott...
- Ajajj !
-Ajjaj....bizony..kicsim ezt már párszor megbeszéltük, csak semmi romantikázás a ház előtt főleg nem Mrs.Kimberly láttára, tudod nagyon jól hogy a vén szomszédasszony nagyon kapós az ilyen témákra... Aztán még valami rossz pletykát hallok visssza rólad!
-Igen anya értettem, soha többet.
-Menjetek fel a szobádba, bár azért ott sem csinálhattok mindent - mondta ezt olyan hangon, mint aki valami rosszra gondol :) - vagy a parkba, ott egészen nyugodtan.
-Oké, akkor mehetek?? és légyszi ne mond el apunak!! Könyíí - kérleltem.
-Rendben, de csak ha megigéred, hogy nem csináljátok többet legalábbis nem itt...jah és egyébként nagyon aranyosak vagytok együtt...
Nyomott egy puszit az arcomra és a fejmosás után felmehettem a szobámba...De azért mégiscsak jobb hogy anyu volt és nem apu!! Gondoltam magamban kissé megkönnyebülten.

Folyt.Köv.